2010. május 24., hétfő

Hosszú hétvége!

Nagyon jól telt ez a három nap! Szombaton a  telken voltunk, Emma nagyon szeret kint lenni, ha meghallja hogy megyünk, már alig lehet visszafogni! Hozza egyből a motorját/ bicikliét és alig várja hogy induljunk. Vasárnap tesómáknál megnéztük az új kutyusukat, meg persze Emma unokatesóit. Barnival jókat játszottak,  homokoztak, szaladgáltak a ház körül körbe. A kutyus is nagyon tetszett Emmának, ügyesen mondta: Gyere Bodza, gyere Bodza! Egyszer megugatta Emmát (nagyon jó kis öblös hangja van már most) akkor Emma jól megijedt, de hamar túltette magát rajta. Erzsi is velünk volt, volt közönsége a gyerekeknek! Kell is, mert mind a három igényli ám! Már Hanga is bele- bele sikkangat a beszélgetésbe, ha úgy érzi kimarad valamiből! :)



Ma pedig elmentünk a Budakeszi Vadasparkba, kicsit ugyan félve, mert télen még nem érdekelték Emmát élőben nagyon az állatok, na de aggodalomra semmi ok nem volt! Emma az egészet végigmosolyogta, végig szaladgált, minden állatot megetetett, és amelyiket lehetett meg is simogatta, nem is keveset (kis vadmalacot, kecskét, őzikét, nyuszit) A nagy bölény hátára fel is akart ülni! :) Nagyon jó napunk volt, hazafelé a kocsiba  el is aludt Emma.
Itt egy kis kecskeetetés:

Nagyon élvezte a szabad levegőt:

Utána elmentünk a közeli nagy rétre, ahol van egy hatalmas játszótér is! Egy kis fa sátorban ebédeltünk, Nagyon izgalmas volt!
A játszótéren:

2010. május 13., csütörtök

Egy kis reggeli vonatozás pizsiben

Az öltözködés a mindene

Ma el akartam pakolni a téli cuccokat, persze Emma a kedvenc nadrágját és sapkáját egyből felvette. Nekem csak a gombolásban kellett segítenem.

2010. május 12., szerda

Végre egészségesen

Szerencsére már jól vagyunk, de az előző bejegyzésem után hányás és megfázás is jött! Nagy nehezen kilábaltunk mindenből.
A napjaink a szokásos mederben folydogálnának, ha Emma nem talált volna ki egy új szórakozást. Délelőtt itthon játék, délután séta vagy játszótér. Csak a közte lévő idő, az alvás változott meg.Nem akar elaludni több mint egy hete! :( Elég nehéz így , mert még szüksége lenne rá, de nem tudok mit csinálni. Másfél órát altatom, és 50 % hogy sikerrel járok- e. Elég kimerítő ez a másfél óra, mikor ott fekszem mellette, ő meg ugrál, rohangál, forgolódik, dumál, énekel, hisztizik, és percenként elmondja: NEM ALUDNI!
Remélem normalizálódik a  helyzet.