Első nap bementünk, Emma az óvónéni hívására szépen bement a szobába, reggelizett, és játszani kezdett. Tudta, hogy aznap még ott maradok vele. Addig Patrik aludt a babakocsiban az ablak előtt, hátul az ovi udvarán, vagy sétált Anyukámmal.
Még decemberben, mikor egyszer voltunk bent az oviban, Emma 1 méterre sem távolodott el tőlem, csak bújt, azért is ilyen meglepő az eredmény.
Másnap, kedden, már 2-3 órára ott hagytam, ott is ebédelt, utána mentem érte. Mondom neki ebéd után jövök érted. Anniyt mondott: jó, éhes vagyok, mi lesz az ebéd? :) Ezt úgy hogy reggelizett és tízóraizott is. :)
Aztán szerdán már ott maradt egész délelőttre, adott egy puszit és ment is be. 10 percet még tébláboltam ott, de aztán jöttem is el.
Mikor mentem érte, akkor mesélte hogy elesett az udvaron, de magától megnyugodott. A térde tényleg sebes egy kicsit. Aztán hogy egy fiú mondta, hogy az nem az ő, mármint Emma cipője, de Emma mondta hogy de bizony az övé. És az udvaron megkérdezték a nevét a nagylányok, ő meg megmondta. Valamint, hogy volt ma egy gyönyörűséges kisfiú az oviban.
A történetek innen egyre szinesedtek. A végén már egy rossz kislányról is mesélt, akivel a csúzdánál rugdosásba keveredett. De ezt már nagyon ellentmondásosan mesélte, rögtön azután, hogy traktor vitte az oviba Patrikot, szóval ennek a valóságalapja erősen kétséges.
Játszani még inkább magában játszik, de néha próbál már közeledni a többiekhez, remélem beilleszkedik hamar.
3 délelőttel kezdünk, így hétfőn megyünk majd újra.
Borzasztó fáradt mindig délután, de csak azért sem alszik, tegnap még kocsikázni is elvittem, de úgy sem szendergett el. Nem érzem úgy, hogy ez egy lejátszott meccs lenne, túl könnyű hogy igaz legyen. De tesóm is megmondta, álljak hozzá pozitívan, nehogy önbeteljesítő jóslat legyen a kétségem. És én hogy viseltem? Nagyon furcsa az elválás, megbízni idegenekben, és elengedni Emmát. De természetesen mosolyogva hagyom ott, itthon meg le se teszem a telefont, és csak lesem az órát mikor indulhatok érte! :) Örülök, hogy gyerekek között van, és nagyon büszke vagyok az én ovis nagylányomra!!!
