Egyik kicsi másik pici?

Egy csöppet sem...
Minden nap többször eszembe jut, mikor Emmát nézem, és hallgatom a csacsogását, hogy milyen nagy, milyen okos lány lett belőle. Olyanokat tud kérdezni, hogy néha már utána kell olvasnom a neten, sőőőt tegnap előtt azt kérdezte (szeret a terhességről, születésről beszélgetni) : De anya, a pocakodba hogy kerültem bele? Lenyeltél? És hol jöttem ki? A köldöködön? Így meg volt az első felvilágosító óra, a bekerülésről szóban cenzúrázott verzióban, a szülésről képeskönyvből rajzot is mutattam neki. Teljesen természetesnek vette, utána ejtette a témát.
A másik, hogy mondta ha nagy lesz el fog költözni. Ó, mondom, maradhatnál velem! :) Nem, nem ő megy, mondom jó, akkor majd megvesszük a szomszéd telket, és ő odamegy majd. Na ennek örült is, erre tegnap azt mondja, anya én maradok itt, ha nagy leszek. Erre én: az szuper! De kiderült félreértettem. Anya én maradok ebben a házban, te meg mész a szomszédba. Ki vagyok lakoltatva...
Tudja hogy anyuka lesz majd egyszer és 2 kislányt szeretne. Néha. Néha meg nem akar felnőni, nem akar nagy lenni, örökre gyerek akar maradni, és ezen még sírva is fakad, annyira elkeseredik. Ezt amúgy már hónapok óta mondja, nem igazán fogadja el a tényt, hogy ő is felnő egyszer.
A beszédjében vannak hibák, például az "f" betüt nem tudja kimondani, "sz"-et mond helyette. Ebből adódnak vicces beszólások, Ervin kért jegyezzem le a mait,

Ervin: Hol van a csoki?
Emma: Mind beszartam. (befaltam) :):)

És még egy ma esti gyöngyszem. Pakolgatja az állatkáit, ez a kedvenc cicám, nézd anya. Utána rám néz, hosszan és azt mondja: te meg a kedvenc emberkém vagy!!!! :):):)

Patrik meg? Valahol sokkal babásabb mint Emma ilyenkor, de hatalmas nagyfiú.  Ahogy tologatja a kisautókat és közben bürrög hozzá, ahogy az ó-óóó-óóóóóóóóó szócskával minden kívánságát és parancsát megérteti velünk (néha mondja hogy hoppá, és hamm, de csak ha épp olyan kedve van), ahogy nagy kegyesen hosszas könyörgés után ad egy puszit nekem, jaj annyi mindentől elolvadok, le se lehetne írni. Van egy kedvenc szokása, hónapok óta csinálja, ahogy szopizik az ölemben, mindig lehúzza a lábáról a zoknit, és addig rázza amíg oda nem figyelek, és meg nem kérdezem, hogy Patrik hát hol a zoknid, erre a magasba lendíti (mindezt szopi közben) és nagyokat röhög. :):)
Egyébként nagyon nagyon más mint Emma, semmi finomság nincs benne, simogatni nemigen tud, kalapál, széthajít mindent, és mérgében tör-zúz-rombol. Ugyanakkor jóval bújósabb mint Emma volt, és imád kézben lenni, nézelődni, és a mosolyával mindenkit levesz a lábáról.
Hát ilyen az én két nagy gyerkőcöm:

Költözés-szeptember

Szeptember 9.-én elhagytuk a fővárost és kiköltöztünk Pest megye egyik városkájába. Így több mint 2 hónap után elmondhatom, hogy mindannyian nagyon szeretjük, és bár vannak nehézségek, de újra így döntenénk.
Nekem meg kell szoknom a segítség nélküli életet, újra. Nem is olyan nehéz, csak az altatás, minden mást remekül csinálok fél kézzel. Kicsit az egyedüllét nehéz, de már vannak ismerősök, csak a tél és a korai sötétedés nem kedvez a programjainknak.
Ervin a MÁV-ot szokja, de összességében nem jön később haza, mint mikor a szüleimnél laktunk.
Patrik éjszakáinak sajnos a környezetváltozás nem használt, ugyanolyan rosszul alszik mint régen. Amúgy szereti a házat, megszokta a szobáját, de Emma birodalmában töltik a legtöbb időt.

A nagy kérdés Emma volt. Ott kellett hagyni a nagyszülőket , unokatesókat, és a jól megszokott óvodát. Megpróbáltuk két cicával és egy kutyussal ellensúlyozni a veszteségeket, de azért kellett vagy 1,5 hónap mire azt mondta hogy azért jó itt is. Haza akart menni Nagyihoz, sokszor mondta azt is hogy inkább Újpestre az előző otthonunkba kellett volna költözni.
Szerencsére ezt most már ritkán emlegeti, de érzem hogy hiányoznak neki a családtagok.
Egyébként a szobáját az első perctől fogva nagyon szereti, piros lett ahogy kérte, igazi kislány birodalom, tényleg otthonos.
A kertet nagyon szereti, és az állatokat imádja. Főleg a cicáit, Cirmit és Kormit, de egyre többet játszanak Tappanccsal a kutyussal is.
Az új óvodába is beilleszkedett, szereti is, egyetlen reggel volt sírás, de akkor is bal lábbal kelt fel, már itthon érzeni lehetett hogy aznap nem lesz könnyű vele. Az oviban jó kislány, nagyon szeretik, dícsérik hogy mennyi verset, éneket tud, és ügyesen segít.
Otthon azért kijön a feszültség, főleg ha fáradt, akkor gyakrabban eltörik a mécses, de összességében szuper kis napjai vannak, ebéd után elhozom az oviból, így kb 9től van fél egyig az oviban. Utána kicsit csendes pihenőzik, néha elaszik, de gyakran csak lazít egyet. Utána kimegyünk, játszunk, kutyát sétáltatunk, vagy legózunk, gyurmázunk, pónizunk bent.

Emma szoba Patrikkal:

Cirmi:

Kormi:

Tappancs:

Patrik 11 hónapos lett!

Súly: 9,5 kiló körül
Magasság: sajnos nem tudom, de már 80as ruhákat hord lassan egy hónapja

A súly és magasság kérdésnél egyértelműen előjött a második gyerek szindróma, Emmánál a súlyt mértem becsületesen, és a magasságával is tisztában voltam.
Azért nem kell aggódni, Patrik sincs elhanyagolva, sőőőőőt, azt hiszem sikerült még Emmánál is jobban elkényesztetnem! :)
Jól néz ki, kicsit dundi, kicsit hurkás, és mindenki szerint szép nagy baba gyerek. Adatok talán lesznek, ha a védőnő idetalál, de 2 hónap még nem volt elég neki, így nem hiszem hogy ez hamar bekövetkezne.
Miket tud?
8 foga van, és útban még kettő. Mászik mint a villám, bútorok mellett kapaszkodva lépeget, bébitaxit tolja ide oda a lakásban és szinte szalad szegény utána, ha nagyon begyorsul.
A kedvence a lámpa és a riasztó, imádja,  mindenkinek megmutatja hol vannak.
Nagyon szeret enni is, 4-5 is eszik egy nap (ebből 1 kenyér, 2 gyümölcs, 2 rendes főtt ennivaló). Emellett sokszor szopik is, nem is értem hogy fér bele ennyi minden.
Imád huncutkodni és bújni, kedveskedik, de nagyon fiús,simogatni nem nagyon tud: szétdobál, üt-vág-kalapál mindent ami a keze ügyébe kerül.
Emmát nagyon szereti, jókat játszanak együtt, de már megy a harc a játékokért, mivel természetesen Patriknak csak az kell és csak akkor amivel Emma pont játszik.
Ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezte, vagy nem engedjük oda valamihez (pl tűzhely, konnektor) fel van háborodva és méltatlankodó hiszti-sirásba kezd.
Nagyon el tud keseredni ha egyedül marad, ilyenkor őszinte krokodilkönnyekre fakad, de ahogy kivesszük a  székéből, ágyából már mosolyog is.
Sajnos éjjelente nagyon rosszul alszik, átlagosan hatszor ébred, és nagyon anyás ilyenkor.

Néha csak úgy elnézem, ahogy játszik, és kicsit fájón jut eszembe, hogy pár hét és a kisbabám egy 1 éves nagyfiú lesz!