Nekem meg kell szoknom a segítség nélküli életet, újra. Nem is olyan nehéz, csak az altatás, minden mást remekül csinálok fél kézzel. Kicsit az egyedüllét nehéz, de már vannak ismerősök, csak a tél és a korai sötétedés nem kedvez a programjainknak.
Ervin a MÁV-ot szokja, de összességében nem jön később haza, mint mikor a szüleimnél laktunk.
Patrik éjszakáinak sajnos a környezetváltozás nem használt, ugyanolyan rosszul alszik mint régen. Amúgy szereti a házat, megszokta a szobáját, de Emma birodalmában töltik a legtöbb időt.
A nagy kérdés Emma volt. Ott kellett hagyni a nagyszülőket , unokatesókat, és a jól megszokott óvodát. Megpróbáltuk két cicával és egy kutyussal ellensúlyozni a veszteségeket, de azért kellett vagy 1,5 hónap mire azt mondta hogy azért jó itt is. Haza akart menni Nagyihoz, sokszor mondta azt is hogy inkább Újpestre az előző otthonunkba kellett volna költözni.
Szerencsére ezt most már ritkán emlegeti, de érzem hogy hiányoznak neki a családtagok.
Egyébként a szobáját az első perctől fogva nagyon szereti, piros lett ahogy kérte, igazi kislány birodalom, tényleg otthonos.
A kertet nagyon szereti, és az állatokat imádja. Főleg a cicáit, Cirmit és Kormit, de egyre többet játszanak Tappanccsal a kutyussal is.
Az új óvodába is beilleszkedett, szereti is, egyetlen reggel volt sírás, de akkor is bal lábbal kelt fel, már itthon érzeni lehetett hogy aznap nem lesz könnyű vele. Az oviban jó kislány, nagyon szeretik, dícsérik hogy mennyi verset, éneket tud, és ügyesen segít.
Otthon azért kijön a feszültség, főleg ha fáradt, akkor gyakrabban eltörik a mécses, de összességében szuper kis napjai vannak, ebéd után elhozom az oviból, így kb 9től van fél egyig az oviban. Utána kicsit csendes pihenőzik, néha elaszik, de gyakran csak lazít egyet. Utána kimegyünk, játszunk, kutyát sétáltatunk, vagy legózunk, gyurmázunk, pónizunk bent.
Emma szoba Patrikkal:
Cirmi:
Kormi:
Tappancs:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése