Minden nap többször eszembe jut, mikor Emmát nézem, és hallgatom a csacsogását, hogy milyen nagy, milyen okos lány lett belőle. Olyanokat tud kérdezni, hogy néha már utána kell olvasnom a neten, sőőőt tegnap előtt azt kérdezte (szeret a terhességről, születésről beszélgetni) : De anya, a pocakodba hogy kerültem bele? Lenyeltél? És hol jöttem ki? A köldöködön? Így meg volt az első felvilágosító óra, a bekerülésről szóban cenzúrázott verzióban, a szülésről képeskönyvből rajzot is mutattam neki. Teljesen természetesnek vette, utána ejtette a témát.
A másik, hogy mondta ha nagy lesz el fog költözni. Ó, mondom, maradhatnál velem! :) Nem, nem ő megy, mondom jó, akkor majd megvesszük a szomszéd telket, és ő odamegy majd. Na ennek örült is, erre tegnap azt mondja, anya én maradok itt, ha nagy leszek. Erre én: az szuper! De kiderült félreértettem. Anya én maradok ebben a házban, te meg mész a szomszédba. Ki vagyok lakoltatva...
Tudja hogy anyuka lesz majd egyszer és 2 kislányt szeretne. Néha. Néha meg nem akar felnőni, nem akar nagy lenni, örökre gyerek akar maradni, és ezen még sírva is fakad, annyira elkeseredik. Ezt amúgy már hónapok óta mondja, nem igazán fogadja el a tényt, hogy ő is felnő egyszer.
A beszédjében vannak hibák, például az "f" betüt nem tudja kimondani, "sz"-et mond helyette. Ebből adódnak vicces beszólások, Ervin kért jegyezzem le a mait,
Ervin: Hol van a csoki?
Emma: Mind beszartam. (befaltam) :):)
És még egy ma esti gyöngyszem. Pakolgatja az állatkáit, ez a kedvenc cicám, nézd anya. Utána rám néz, hosszan és azt mondja: te meg a kedvenc emberkém vagy!!!! :):):)
Patrik meg? Valahol sokkal babásabb mint Emma ilyenkor, de hatalmas nagyfiú. Ahogy tologatja a kisautókat és közben bürrög hozzá, ahogy az ó-óóó-óóóóóóóóó szócskával minden kívánságát és parancsát megérteti velünk (néha mondja hogy hoppá, és hamm, de csak ha épp olyan kedve van), ahogy nagy kegyesen hosszas könyörgés után ad egy puszit nekem, jaj annyi mindentől elolvadok, le se lehetne írni. Van egy kedvenc szokása, hónapok óta csinálja, ahogy szopizik az ölemben, mindig lehúzza a lábáról a zoknit, és addig rázza amíg oda nem figyelek, és meg nem kérdezem, hogy Patrik hát hol a zoknid, erre a magasba lendíti (mindezt szopi közben) és nagyokat röhög. :):)
Egyébként nagyon nagyon más mint Emma, semmi finomság nincs benne, simogatni nemigen tud, kalapál, széthajít mindent, és mérgében tör-zúz-rombol. Ugyanakkor jóval bújósabb mint Emma volt, és imád kézben lenni, nézelődni, és a mosolyával mindenkit levesz a lábáról.
Hát ilyen az én két nagy gyerkőcöm:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése