Emma elérkezett a kérdezős korszakhoz. Nagyon aranyos, hogy minden érdekli, de azért elég "viccesek" például az utcai beszélgetéseink.
-Mi ez?
-Kutyakaki.
-Mi ez?
-Cigarettacsikk
-Mi ez?
-Szemét, hagyjad, nem szabad megfogni.
-Mi ez?
-Metrószellőző.
-Mi ez?
-Csatornalefolyó
-Mi ez?
-Sörösüveg, kicsim, de nem foghatsz meg semmit.
Most hogy így leírom, el is szomorodtam egy kicsit, mert inkább fákkal, madarakkal, a természettel kéne megismerkednie. Amúgy katasztrófa, hogy az egész környék tele van szeméttel.
De azért nagyon örülök neki, mert olyan érdeklődő, a könyveiben is ha nem ismer valamit, már kérdezi is! :)
Itt a jobb idő. Nagyon élvezzük. Játszóterezünk és nagyokat sétálunk. Emma alig akar hazajönni, ami a nagy hidegben sose fordult elő.
Újabb mondókákat, énekeket tanult. Az egy, megérett a meggy, kezdetűnél az összes számnál tudja a sor végét.
A part alatt könyvéből sokszor éneklek neki. A múltkor elkezdte: Jóka gyűjti (ez a róka) szúnyog kévé köti, bolha ugrik, mén a szekér... Azóta már az apjának is többször előadta, majd elolvadunk ilyenkor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése