Még novemberben kicsit szomorú, de reménykedő szívvel eladtuk a lakást, ahol Emmácska eddig cseperedett. A szüleimhez költöztünk. Ez mindenkinek nagy változás. Egyrészt mert ez kertes ház, így Emma sokkal szabadabb életet él itt, de azért persze a központtól kicsit távolabb van, így az utazás miatt kevesebbet látjuk Ervint. Építkezésbe fogunk jövő tavasszal, ha minden jól megy, onnan is lesz ennyi a bejárás.
Emmát jobban megviselte a dolog mint gondoltam.
Hisztisebb és szófogadatlanabb lett jóval, mint otthon volt. Ráadásul az első két hétben sokszor mondta, hogy haza szeretne menni. Szeret itt is lenni, örül hogy gyakrabban látja a nagyszülőket, dédit, de azért neki mégis az volt egész életében a "haza". Most már kezd helyrerázódni, néha kérdezi meg: Ez most a haza? Itt lakunk? :)
Éjjel is elkezdett újra ébredni, de az utóbbi pár napban az is kezd megoldódni.
Reméljük hogy lecseng teljesen ez a változás okozta stressz, mert a küszöbön toporog a Mikulás, aki ugye a kistesót is elhozza, ami azért jelentősebb esemény, mint a költözés.
A pakolásban ügyesen segített, természetesen a végén már elege volt a sok dobozból, kerülgetni kellett őket a futóbiciklivel. Azért legszívesebb házikónak használta őket, így mindig volt egy plusz üres doboz neki:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése