Emma

Még nem is írtam arról, hogy viseli Emmánk, hogy már nem ő az egyetlen kismanó itthon.

Patrikkal mindig nagyon kedves, nem tud úgy elmenni mellette, hogy ne puszilgassa, ne simogassa meg. De azért sajnos nem úsztuk meg a féltékenységet: gyakran és "ok " nélküli sírások, hatalmas hisztik, és engedetlenség voltak porondon.

Azt azért hozzáteszem, hogy keményen benne van a dackorszakban is, nem akarok mindent a kistesó érkezésére fogni. Szerencsére így hogy Patrik két hónapos lett, Emma viselkedése már sokat javult. Pl. nem sírja el magát ha Ervin a kezébe veszi a kicsit, mert bizony ez is gyakran megesett.

Most már teljesen kezelhető lett, de azért egy két hiszti még be-becsúszik.  :)

Minden nap megyünk biciklizni, szeret kint lenni, már nagyon várjuk a  tavaszt.

A kicsinek mindig beszél, mesél valamit, nagyon aranyosak ilyenkor. Pl: "Ne félj inci finci Patrik, majd én megvédelek. Milyen aranyos ez a Patrik! Nézd mekkora lett. Ne sírj, nincs mitől félni"

Bár ha játszunk, és Patrik elkezd sírni, már többször mondta: "Anya, hagyjuk sírni..." De mondom neki, hogy őt se hagytam soha egy percre sem, Patrikot se fogom! :)

Egy szó mint száz, nagyon büszkék vagyunk Emmára,  és örülünk hogy így szereti Patrikot!