Tegnap is minden szokás szerint alakult, de mikor cseréltem le reggel a cipőjét, látom hogy könnyes a szeme.
Anya, én nem érzem jól magam itt. -suttogja. Kész, gondoltam, ebből sírás lett. Hát az is lett. Zokogott már, mikor elbúcsúztam tőle. Én tartottam magam, míg ki nem értem az oviból...
Persze 15 perc múlva telefonáltam, azt mondták azonnal megnyugodott, az óvónénivel könyvet nézegettek, aztán ment is a többiekhez. De nekem hosszú volt a délelőtt. Alig vártam, hogy mehessek érte. Ugyanúgy mosolyogva fogadott, és mesélt mit csinált bent. A sírásról nem esett szó, és én sem említettem.
Ma reggel újra lelkes volt, hamar ott is hagyott az öltözőben, mivel meglátta hogy tojást festenek a többiek. Ebből nem maradhat ki! :)
Lesz locsolás is, Emma csokitojásokkal készült, de persze megtart magának is kettőt, azt mondta! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése